A harangok másokért szólnak

Rám borult a sötét homályosan látok
a nap szemén úgy látszik képzõdik a hályog
olcsó az élet, de így sem veszi senki,
a háborúkat többé nem kehet feledni

A harangok másokért szólnak, a gépek már nem zakatolnak,
megállni látszik a rút idõ

Meggyötört arcod megannyi ránca
a föld színeinek fényorgiája
lankadó lelkek sírva fakadnak
felteszik a kérdést, reményt hol adnak
zsibbadt agyak mélyén nyugtalan álmok
fenyegetõ árnyak, a zilált földet látod
nyílt vizek tükrén halott sirályok
testüket nyaldossák habos hullámok
a nedvesség fokán elrepült élet
vigyél a partra, úgy érzem félek
Felperzselt földön csupasz fa zizeg,
maradj velem, én már csak neked hiszek
Hamis zokogás, szemérmes sikoly,
rohanj tovább, õ nem áldozat volt,
régóta várlak, több órát késtél,
oltsd el a lámpát, bajt hozhat ránk még

Az arcokon fekete fátyol, készülj a végre, feledtet a mámor
érezd a túlvilág illatát

Megsárgult fénykép, hagyd el a múltat,
a jelenvilágból majd kerítesz újat,
kozmikus erõ markolja tested,
ne kérdezz semmit - légy engedelmes
nem számít már, hogy szende vagy bátor,
együtt lépünk ki e gonosz világból
lényed a lélek, megszûnik tested,
átszellemülsz, többet nem veszthetsz,
halotti lepel, világi sóhaj,
maroknyi föld a koporsón koppan,
a halál itt megváltás - különös óhaj
megannyi lét most leáldozóban.

A harangok másokért szólnak, a gépek már nem zakatolnak,
megállni látszik a rút idõ
(1994)

A felvétel az Új Látásmód Kompromisszummentes Alkotómûhelyben készült 1996-ban

szöveg: Gáspár
zene: Gáspár
hangszerelés: Gáspár

Gáspár Kornél - ének, vokál, szintetizátor, programok