Tûnõ napok fényei

Minden oly hamar elmúlt
Csendben, akár a nyár
Azt hittem visszajön minden,
De nem maradt más, mint magány
Az élet különös volta
Rám nehezül - végtelen teher
Minden, mi lelkemet nyomja
Orvul támad, leteper

Könnyebb elhessegetni a gondolatot, mint szembenézni a tényekkel
de kérdezem, meddig hatásos ez a módszer,
hisz elõbb utóbb úgyis bekövetkezik a felismerés, mikor is
szembesülni kell saját sorsunkkal Z
Nem akarok pánikot kelteni senkiben-távol álljon tõlem
de vannak dolgok, amelyekrõl beszélnünk kell Z
nem hallgathatjuk el ezeket a dolgokat Z
nem maradhatnak meg a köztudatban tabutémának
Gyermekként még nem gondolunk az elmúlásra
de ahogy telnek az évek, és egyre jobban esszük kenyerünk javát,
Rá kell, hogy eszméljünk a szörnyû gondolatra, mely ezek után szüntelen mardosni fog majd bennünket:
mi van, ha egyedül vagyunk?

Érzem, elfog a kétség
Mért lett minden oly más
Azt hittem, visszajöhet még,
de ebben a fényben minden oly más
A végzet különös volta
Rám nehezül - végtelen teher
félek, nem marad semmi
mint ûrbe kiáltó végtelen csend

Az egész oly abszurd és felfoghatatlan
Lejár az idõnk, akárcsak ez a ritmus szekvencia…

A felvétel az Új Látásmód Stúdióban készült 2002-ben.

zene: Gáspár
szöveg: Gáspár
hangszerelés : Gáspár

Gáspár Kornél - ének, vokál, szintetizátorok, dobprogramok
Bogdán Petra - vokál